Gyulafirátót határában egy drón járja automatikusan előre tervezett útvonalát, forgó lézerszeme a magasból milliónyi fényimpulzussal pásztázza végig a tájat. Ami az emberi szemnek láthatatlan, az kirajzolódik a számítógép monitorán: enyhe kiemelkedések, alig észrevehető árkok, amelyek évszázadok óta őrzik egy római kori villagazdaság nyomait.

De hogyan képes egy drón ilyen részleteket megmutatni? A drónra szerelt LiDAR (Light Detection And Ranging) – vagyis lézerszkenner – különlegessége, hogy nem a színeket vagy a hőt érzékeli, hanem a terep apró magassági eltéréseit méri akár milliméteres pontossággal. A kibocsátott és visszaverődő lézerimpulzusok által megtett út időtartamának mérése alapján háromdimenziós felszínmodell készül, amely még a ritka növényzet alatt rejlő mikrodomborzatot is feltárja. Ez a technológia nagy segítséget tud nyújtani a régészek számára, mert a felszínen megjelenő legkisebb jelekből enged következtetni arra, milyen építmények, árkok vagy falmaradványok, esetleg sírok húzódhatnak a talaj alatt, amelyek felett eltérő a besüppedés mértéke.

A gyulafirátóti villagazdaság példája jól mutatja, mennyire sokoldalúan alkalmazható a LiDAR a régészeti kutatásban. A felszínen alig észrevehető jelekből egy egész épületegyüttes körvonalai rajzolódhatnak ki. Az ilyen felmérések nemcsak új, eddig ismeretlen helyek feltérképezésére alkalmasak, hanem a már feltárt, dokumentált lelőhelyek újbóli vizsgálatára, vagy a vizsgálat kiterjesztésére is. Gyulafirátóton például egy korábban ismert római kori gazdasági központot mértek fel újra, ezúttal nagyobb pontossággal és más szempontok szerint.

➥ Domborzatmodell a területről.

Ez különösen azért fontos, mert a régészeti feltárásokat sokszor a munka befejeztével betemetik: így védik meg a falmaradványokat és egyéb objektumokat a pusztulástól. A LiDAR segítségével azonban úgy lehet később megvizsgálni ugyanazt a területet időigényes és drága feltárási munka nélkül, hogy közben nem sérül a lelőhely. Ráadásul a technológia folyamatosan fejlődik, a mérési pontosság egyre nagyobb. Mindez azt jelenti, hogy a múlt nyomai ma már olyan részletességgel rajzolódhatnak ki a monitoron, ahogyan korábban elképzelni sem lehetett.

Egy római birtok újrafelfedezése

De milyen egy római kori villagazdaság, amely a Kr. u. 1. század végétől a 4. század végéig állt itt? Gyulafirátóton a régészek feltárták a központi, átriumos lakóházat, mellette fürdőházat és több gazdasági épületet. Bár a terepen ma már csak finom nyomok látszanak, a digitális felméréseknek köszönhetően ezek rekonstruálhatók, így a múlt épületei újra életre kelhetnek a monitoron, ami akár egy kiállításon is bemutatható lesz.

A lelőhelyről korábban előkerült tárgyak különösen árulkodók: a lakóház falait színes falfestmények díszítették, a gazdasági épületek mellett kemencék nyomai jelzik a korabeli helyi kézművesipart. Találtak a jó termés elősegítését szolgáló ólom fogadalmi emlékeket, a korra jellemző agyag luxustermékeket (terra sigillata edények) és apró, míves ládikavereteket is, amelyek a tartományra jellemző pecsételt kerámiával együtt a birtok lakóinak gazdagságáról és társadalmi kapcsolatairól árulkodnak. Ezek ma a Laczkó Dezső Múzeum EMLÉKGÉP című állandó kiállításában láthatók.

A gyulafirátóti felmérés valójában egy pilot projekt része, amely a roncsolásmentes, digitális régészeti kutatás lehetőségeit vizsgálja idehaza. Hasonló módszereket azonban már régóta alkalmaznak világszerte: Guatemalában több ezer eddig ismeretlen maja építményt azonosítottak LiDAR-felderítéssel (PACUNAM projekt), Kambodzsában pedig az angkori templomváros rejtett szerkezetét tárták fel lézeres letapogatással, csak hogy néhány híres példát említsünk.

Több mint régészet: multiszenzoros drónok

A szenzorokkal felszerelt drónok hasznossága azonban túlmutat a régészeten. Előnyük, hogy nagy területeket képesek gyorsan, előre programozott útvonalon feltérképezni, és akár többféle kamera is felszerelhető rájuk. Akár a hagyományos RGB kamerák is alkalmasak ortofotók készítésére, de a hiperspektrális szenzorok még több hullámhosszon mérnek, így kiválóan alkalmasak precíziós mezőgazdasági alkalmazásokra: megmutatják például a növényállomány egészségi állapotát, de ásványianyag-kutatásban és földtani térképezésben is használják őket. A termális kamerák hőtérképeket állítanak elő, ami ipari létesítmények állapotvizsgálatában lehet nagy segítség, de katasztrófavédelmi helyzetekben, tűzoltásnál és határvédelemben is alkalmazzák őket.

Az ELTE Multiszenzor-Drón-Képfúzió Kutatócsoport a legkorszerűbb szenzorokkal dolgozik, hogy részletes téradatokat nyerjen környezetvédelmi, régészeti, földtani, kritikusinfrastruktúra-védelmi és más célokra. A terepi munkák mellett a laborban a különböző mérőműszerek és feldolgozó szoftverek működését is tesztelik. A csapat munkája bizonyítja, hogy a modern térinformatikai megoldások a tudomány és a társadalom széles területein kínálnak újszerű lehetőségeket – a római kori múlt feltárásától kezdve a jövő biztonságának megőrzéséig.

Cikksorozatunk további részei elérhetők „A gépi érzékelés csodája. A szenzorok és ami mögöttük van.” című tudománykommunikációs program honlapjáról.